Kutatás/Oktatás
1967-ben Tasnádi Kubacska András közvetítésével a Magyar Állami Földtani Intézetbe, Kretzoi Miklós paleontológus professzor kezébe kerültek a rudabányai vasércbányában Hernyák Gábor főgeológus által 1965 táján gyűjtött ősmaradványok. A sokat látott, tapasztalt tudós a küldeményben talált néhány centiméteres állkapocs-töredékről azonnal felismerte, hogy nem mindennapi leletről van szó: egy sokmillió évvel ezelőtt élt ősmajom maradványát tartotta a kezében, amit Rudapithecus hungaricus néven vezetett be a tudományos irodalomba. Így indultak meg a rudabányai kutatások, amelyek vezetését 1982-ig Kretzoi Miklós látta el. Neki köszönhető a rendszeres ásatások megindítása 1972-ben, majd a lelőhely védetté nyilvánítása 1977-ben, ezzel párhuzamosan pedig az őslénytani telep kiépítése.
Kordos László és Rudi
Az elmúlt közel ötven évben csaknem háromszáz ősmajom maradványa vált ismertté Rudabányáról, közöttük négy töredékes koponya: 1975-ben egy hím egyedé (RUD-44), 1985-ben egy idős nőstényé (RUD-77), 1999-ben egy fiatal nőstény (RUD-200) összetartozó koponyája, majd 2006 és 2009 között ugyanezen egyed állkapcsa, medence- és combcsontpárja, valamint néhány ujjperce és kézközépcsontja.
Hernyák Gábor "Gabi" megtalálásakor
Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója vezette kutatás alapján megállapítást nyert, hogy az elszenesedett mocsári ciprus, virágporszemek, repülő mókus, gumós fogú őselefánt és még sok más állati maradvány bizonyítja, hogy tízmillió évvel ezelőtt trópusi erdőkből indultak el őseink az emberré válás rögös útján.
A lelőhelyen napjainkban is folyamatosan vannak hazai és külföldi kutatók által vezetett ásatások.
